Halálos álom

Amerikai kutatók legújabb elmélete szerint a hirtelen csecsemőhalál bekövetkeztekor a babák azt álmodják, hogy még az anyaméhben vannak, és emiatt elfelejtik legalapvetőbb reflexünket, a légzést.

Az orvostudomány egyik legtitokzatosabb rejtélye a hirtelen csecsemőhalál, angolul SIDS, amelynek kiváltó oka vagy okai máig sem ismertek. Miközben kutatók rengeteg energiát fektetnek abba, hogy csökkentsék a kockázati tényezőket, így minél több esélyt adjanak a babáknak, újabb és újabb teóriák látnak napvilágot: az egyik legutóbbi szerint a babák ilyenkor azt álmodják, még az anyaméhben vannak és "elfelejtik" legalapvetőbb reflexünket, a légzést.

A hirtelen csecsemőhalált már rengeteg külső és belső körülménnyel összefüggésbe hozták, de eddig egyetlen biztos kiváltó okot sem tudtak megjelölni. Ami biztos, hogy a hátukon fekvő babáknál számottevően ritkábban következik be ez a tragédia.  Próbálták a matracokban található atkákkal, vagy a szintén matracban található gombákkal összefüggésbe hozni a légzés leállását, keresték az okokat az anya szülés előtti dohányzási szokásában, vagy éppen a baba környezetének levegőminőségében, de mindig akad olyan eset, amely nem felel meg ezeknek a kritériumoknak. Arra sincs válasz, hogy az egy hónaposnál idősebb, de még egy évesnél fiatalabb gyerekeknél bekövetkező hirtelen csecsemőhalál előfordulását befolyásolja-e, hogy a kicsi együttalszik-e szüleivel.

Ebben a kétségbeejtő útvesztőben új elmélettel álltak elő amerikai tudósok, akik speciális módszerekkel vizsgálják az emberi elme és az alapvető reflexek kapcsolatát. Szerintük nem valamiféle belélegzett baktérium vagy vírus, se nem a túl magas hőmérsékletű környezet, hanem egy furcsa agyi tevékenység okozhatja a csecsemő légzésének leállását. Csecsemő korú, illetve különleges pszichológiai zavarokkal élő felnőtt emberek alvási szokásait vizsgálva, arra a következtetésre jutottak, hogy elvileg lehetséges olyan mélyen álmodni, hogy egyes testi reflexeink is alávetődjenek az álom irányításának.

Mindenki, aki álmodik, már megélt eseményeket szervez újra az agyában, amelyek nem ritkán testi tünetekben is megjelenhetnek - gondoljunk csak bele, bizonyára sokaknak volt olyan álmunk, amelyben beütjük végtagunkat, vagy megsérül egy-egy szervünk, majd felébredve pár pillanatig még mindig sajog az adott testrész. És ne feledjük azt se, hogy a babát élete ezen korai szakaszában nagyon kevés élmény éri, azaz kevés olyan elem merülhet fel álmaiban, amit már korábban megélt! Az egyik legmarkánsabb emlék akár kötődhet azokhoz az élményekhez, amelyek még a mama pocakjában, születés előtt érik a gyermeket, és lehet, hogy az álom pont egy ilyen emléket hoz elő.

E teória szerint lehetséges, hogy az álom olyan mély és intenzív, hogy visszatér az a testi funkció, illetve inkább a funkció, a légzés hiánya, amelynek hatására a test átveszi az álom utasításait és leáll a légzés.

Nagyon nehéz bizonyítani ezt az elméletet, ugyanakkor az például, hogy egyes gázok (például a matracból párolgó gombák), a dohányfüst, illetve a túl meleg levegő kockázati tényezők, erősíteni látszanak a fentieket, ezek a körülmények ugyanis oxigént vonnak el az agytól, ami mélyebb álom előidézését eredményezhetik. Egy éves kor után viszont már olyan erős a légzés feltétlen reflexe, illetve olyan erős érzelmek és élmények érik a babát, hogy a hirtelen halál szindróma már kizárható, teszik hozzá a kutatók.

Mit lehet tenni?

Sajnos a tragédia soha nem zárható ki teljes mértékben, ugyanakkor a szülői figyelem, a tiszta, füstmentes környezet, az anyatej fogyasztása, a megfelelő hőmérséklet biztosítása, a háton fektetés, illetve a modern légzésfigyelő berendezések segíthetnek megelőzni a bajt. E kutatás szerint az álomból időben ébredő csecsemő azonnali felsírása a legfontosabb, ugyanis ekkor az álom hirtelen megszakad és visszatérnek az alapreflexeink.

Fuchs Péter